Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá…
1970. július, parázsló napsütés. A budafoki mészkő szív-fújja a hőséget. – Kislányom, ne menj ki a házból, pihenj le! – int nagyanyám a meggyeslepényillatú konyhából. – Jaaaaj… Csak a műhelybe… egy piciiiiit! – megalkudtunk. Imádtam a műhelyt. Kenceolaj illata volt és kincseket rejtett. Nagyapám azonnal nyújtotta is a kis fadarabomat, a fényes szögeket és a kiskalapácsomat. – Tudod! Ne fojtogast, a végén fogjuk a kalapácsot! Persze hogy tudtam. És csitt csatt… telt az idő. Eljött a meggyeslepény ideje. De el ám! Irány a konyhába. Nagyapám kopogóssarkú szegelt cipőjében kipp-kopp, lassan követett. – Micsoda illatok Anyukám! – mert így szólította nagyanyámat. A húsleves már az asztalon, de a létszám nem akart kiegyenesedni. Három teritéknek két gazdája. – Apu! – mert így szólította nagyapámat, – hozd Ritukát a műhelyből! – A műhelyből? – bejött hozzád a konyhába lepényillatot szagolgatni… – majd csend… nagy csend. Aznap elmaradt a déli ebéd… Nagyanyám „Megmondtam, hogy ne menjen ki a melegre!” dohogása lassan kétségbeesésbe fordult. Délután három felé úgy látták, eljött az ideje értesíteni a rendőrséget: Rituka vagy lezuhant a hatalmas kert végében tátongó „gödörbe”, mert csak így nevezték a budafoki pezsgőüzem pincéit, vagy elrabolták. Nagyapám mondandóját körbe-körbe forgatva a szájában, torkát küszörülve indult vissza a házba. Igen, ő MOST felhívja a rendőrséget, mikor nagyanyám hangja hasított a levegőben.- Apu! Nemcsak Ritukánk veszett el, Rexi is, nem láttam már órák óta. És nagyapám a kutyaháznál a puszta nyakörvet találta. Ezek a teljes összeomlás pillanatai voltak. Magába roskadva lekuporodott a kutyaház ajtajához, kezében az üres nyakörvvel, fejében a semmivel… mikor lassan de biztosan halk morgás kúszott a semmiből a valamibe. Óvatosan megfordult, a naptól elvakítva próbált valamit, BÁRMIT látni a kutyaházban… egy óvatosan vicsorgó fehér fogsort és a nagy németjuhász bunda védelmében a kutyaházban boldogan és elégedetten alvó unokáját. Így esett, hogy azon a vasárnapon a déli harangszó mellől elmaradt a meggyeslepény húslevessel.