Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… Kitartó gyerek voltam. Nem is lehettem másmilyen. Főleg nem kutyaügyben. A kutyásember félember kutya nélkül. És a gyerek kutya nélkül?! Nem tehettem mást, mint kitartó voltam, mert egyszer el fog, mit el fog! el kell jönnie az időnek, el kell
Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… Kutyásnak születtem. Abban nem voltam biztos, hogy kutyának-e, de hogy kutyaérzéssel, azt tökéletesen tudtam. És minden nap, mikor nagyanyám hatalmas németjuhászának bundájába fúrtam arcomat megerősítést nyertem: igen…kerek lett a világ. Minden kisimult, könnyű lett, egyszerű és szép. Könnyebb, egyszerűbb és
Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… 1970. július, parázsló napsütés. A budafoki mészkő szív-fújja a hőséget. – Kislányom, ne menj ki a házból, pihenj le! – int nagyanyám a meggyeslepényillatú konyhából. – Jaaaaj… Csak a műhelybe… egy piciiiiit! – megalkudtunk. Imádtam a műhelyt. Kenceolaj illata volt
Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… Ha jól emlékszem, ősz volt… esős, szürke, pocsolyás ősz. Imádtam. Ez a varjak ideje. Okosak, erősek, feketék és bölcsek. Tovább látnak mint mi emberek. Ha nem a varjakban gyönyörködtem, ami a legszelídebb módja az időtöltésnek a borongós, esős őszi napokon,