Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… Kutyásnak születtem. Abban nem voltam biztos, hogy kutyának-e, de hogy kutyaérzéssel, azt tökéletesen tudtam. És minden nap, mikor nagyanyám hatalmas németjuhászának bundájába fúrtam arcomat megerősítést nyertem: igen…kerek lett a világ. Minden kisimult, könnyű lett, egyszerű és szép. Könnyebb, egyszerűbb és
Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… 1970. július, parázsló napsütés. A budafoki mészkő szív-fújja a hőséget. – Kislányom, ne menj ki a házból, pihenj le! – int nagyanyám a meggyeslepényillatú konyhából. – Jaaaaj… Csak a műhelybe… egy piciiiiit! – megalkudtunk. Imádtam a műhelyt. Kenceolaj illata volt
Az úgy van, hogy minden ember kutyásnak születik. Van, aki a fogantatás pillanatától tudja és van, aki később eszmél rá… Ha jól emlékszem, ősz volt… esős, szürke, pocsolyás ősz. Imádtam. Ez a varjak ideje. Okosak, erősek, feketék és bölcsek. Tovább látnak mint mi emberek. Ha nem a varjakban gyönyörködtem, ami a legszelídebb módja az időtöltésnek a borongós, esős őszi napokon,